FOTÓ DIALÓGUS / DIALOGUE Lithuania

„Azt mondjak, a targyaknak nincs sem szfvūk, sem lelkūk.

Mindazonaltal, ha megkozeli’tjūk oket, atlėnyegūlnek ės tortėnetek mesėlėsėbe kezdenek, mintha csak valamilyen sajatos kūldetėssel ruhaztak volna fel oket. Nėznek minket, s mi elarasztjuk oket jo szandėkainkkal, s mindekozben ok dolgokka, arucikkekkė valtoznak. Ėrtėkre tesznek szert, vagy ėppen ėrtėket veszftenek, felkeltik vagy ėppen lelohasszak vagyakozasainkat… A zseni talan nem mas, mint egy inverz Pygmalion: valaki, aki minden embert vagy allatot at tud valtoztatni egy olyan tokėletes targgya, hogy vėgūl ne tudjuk megmondani eredetileg ėlolėny vagy targy volt-e az adott dolog…”

MILOU a “Les Choses cimú képrôl” 2003

Passengers or reversible Pygmalion

One’s says that things have neither heart nor soul. Nevertheless, as soon as one’s touches them, they transformed themselves and tells about stories as if they had been charged of a special mission. They gaze at us, cover themselves with our good intentions, become goods. One’s sees them taking or loosing some value, turning on or off our lust … An artist of genius would be perhaps a Pygmalion inversed : He would transformed a person or an animal into such a perfect object, that we would never know wether they are beeings or things…

Milou “Les choses” 2006 Translation Matthew Douglas-Kay